„Boldog ember lehet az, akinek van jó botja, csizmája, kalapja, s jótanácsokkal egy életre ellátta az apja!”
Ülök a félhomályban ódon bútoraim között egy valamikor szebb időket megélt, kényelmes karosszékben. Gondolataim folyamatosan elkalandoznak, miközben szemem a szoba hangulatát uraló tárgyakon cikázik, vissza-vissza térve a sarokban hanyagul a falnak döntött, de hanyagságában is eleganciát sugárzó, merev tartással „pihenő” botokra. Nem közönséges botok ezek. Nem is sétapálcák, mielőtt az elegáns jelző alapján hétköznapi funkciót rendelnénk hozzájuk. Büszke és szívós túrabotok mindketten, melyeken nem fogott az idő vasfoga, készek bármikor tulajdonosukkal közös szenvedélyüknek hódolni ma is. Joggal kérdezhetnénk, mitől és mire annyira büszkék? Ezen gondolkodom én is, – minden alkalommal -, amikor végig mérem kérdő tekintettel teljes valójukban tetőtől-talpig őket.
…és egyszerre világos lett minden. Ugyan az a büszkeség sugárzik róluk, mint az igazi túristáról, aki elérte célját és teljesítette a magának kitűzött távot. Határozott, de nem kérkedő büszkeség ez. Az út nagysága és az idő tekintélye csak közelebbről látszik. Apró, matt, patinás fémdarabok formájában ölt testet.
A BOTJELVÉNY a bot lelke! Minden egyes botjelvény, mely egy botra felkerül olyan, mint az életünk fontos állomásairól készült pillanatképek. Elkísérnek minket a mindennapok útján, folyamatosan gyarapítjuk őket, így kap tartalmat és értelmet a földi létünk. És milyen jó visszapillantani néha. Nosztalgiázni mindenki szeret! A fiatalok az élmények újra és újra átélése miatt, az idősek az emlékek megőrzése és továbbadása miatt.
…ezt keresem az út minden fontos állomásán. Szeretném felékesíteni túrabotomat, szeretném, hogy lelke legyen. De ma ezt hiába keresem. Megváltozott minden. Változunk mi is, a változás örök, így alkalmazkodni kell. Wass Albert szavait idézve: „Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.” Hiszem és vallom, hogy a botjelvény egyike azoknak a múltbeli dolgoknak, melyet mai világunkba áthozni érdemes!
Változhat a bot kialakítása, formája, anyaga, lefoglalhatja mindkét kezünket vagy összecsukva lóghat hátizsákunkon, akkor is velünk van az úton, támaszkodunk rá, irányt mutatunk vele, utat tör nekünk vagy egyszerűen csak túrázik velünk. Ki más tehetne tanúbizonyságot a megtett útról, mint aki velünk tartott annak minden szépsége és nehézsége közepette.
Botjelvény kell a botra, tehát meg kell újulnia a botjelvénynek is a bottal együtt!
Folytatás következik!
